A Világ változik. Az eddig megszokott és hallgatólagosan megtűrt társadalmi szokásjogok egyre inkább elfogadhatatlanok. Voltaképp mi változunk, nem a társadalom. A mi értékrendünk és erkölcsi emberi hozzáállásunk változik.

Ötven éve, nem érdekelte az egyéneket, hogy miért vesznek részt, a kormányuk által elvárt folyamatokban. Miért mennek katonának, miért háborúznak? Miért oltják be a gyerekeket védőoltásokkal?  Miért csak a bankok monopóliuma a pénzügyi szolgáltatás? Miért írunk a banki kölcsönszerződésekbe nyolc százalékos hitel kamatot, és valójában fizetünk ötvenegy százalékot? Miért nem lehet megkérdőjelezni a bankok gyakorlatát? Miért adjuk át az egyéni hatalmunkat a demokráciának hívott, választójog alapján másoknak? Miért nem tartoznak beszámolási kötelezettséggel a megválasztott képviselőink? Miért nem hívhatjuk vissza az általunk megválasztott tisztségviselőket, hogy ha kiderül róluk, hogy voltaképp köztörvényes bűnözők?

Ötven éve, még létezett egy társadalmi közmegegyezés. Ez biztosította az átlagember szintjén, a tisztességes megélhetés és mérsékelt gyarapodás folyamatát. Ma már nem működik és nincs is társadalmi szintű közmegegyezés, mert a kapitalizmus sarokköve, - a tőke koncentrációja, - oly mértékűvé vált, hogy eltűnt a korábbi középréteg.

Mindezen túl, fejlődött az egyének tudatossága. Túl sok hamis érték, hamis információ és hamis eseményre derült fény. Mind a politikai, gazdasági és pénzügyi területeken. Ennek, és a ráeszmélésnek köszönhetjük, hogy tömegesen fordulnak el a korábban hitt eszméktől, társadalmi megoldásoktól, személyektől. Hitelét vesztette a társadalmi közmegegyezés minden alapértéke.

Ezért új társadalmi közmegegyezésre lenne szükség. A „fejlett világ” minden államában, minden nemzet tekintetében. Valójában azonban nincs értékelhető és új modell, amely felváltaná az eddigit. A struktúra saját foglyaként rögzült hatalom, a legtöbb közösség szintjén görcsösen ragaszkodik eddigi energiakapcsolataihoz. A legkisebb falvaktól, egészen az Európai Unióig.

Az energia, - mely inkább spirituális természetű és nem fizikai, - eléréséhez egyre többen választják a saját, belső útjukat, ahelyett, hogy azt másoktól rabolják el. Az elmúlt ötven évben, ez nem volt probléma. Sőt, ennek a szemléletnek egyik terméke volt maga az amerikai álom is. Ha ügyesebb, erősebb vagy másoknál, így lehetsz sikeres.

Valójában ez a változás az egész világon egyidejűleg zajlik. Valami nem stimmel, az eddigi szokásjog nem érvényesül, egyre kiszámíthatatlanok és radikálisak a piaci mozgások, a gazdaság helyzete.

Persze minden struktúraelem, másként ítéli meg a helyzetet, és persze a saját (lokalizált) megoldásaiban látja a fejlődést. A pénzügyes egy új pénzügyi rendszerben, a politikus, egy új, konföderatív szövetségben, a katonai ipar egy új háborúban, a hatalom (bürokrácia) egy új, még nagyobb Unióban (Birodalomban).

Csakhogy, ezek egyike külön-külön sem, és így együtt sem képes a feladatot megoldani. Miért? Mert nem ezen a szinten született a változás igénye!

Maga a változás, és a további változások igénye abból ered, hogy megjelent szignifikánsan az egyének életében (értékrendjében) az EMBERI elem. Kezdik érezni, hogy Ők nem csupán polgárok, adófizetők, katonák, bankárok, - hanem EMBEREK. Érző, lélekkel élő emberek.

A változás ebből ered! És ez már egy, az eddigi társadalmi (energia) szint feletti szint. Ez mozgat ma minden folyamatot. Az Emberek kezdenek rájönni, hogy Emberi módon kívánnak a továbbiakban létezni. Szabad érzelemvilággal, szabad gondolkodással, szabad mozgással, szabad társadalomban, szabad nemzetekben.

A folyamat elért egy kritikus tömeget, és visszafordíthatatlan! Bár ezt, még vezető személy nem merte beismerni.

Ezért kikerülhetetlen, hogy önmaga szerveződjön. Már el is kezdődött. Kis létszámú, inkább spirituális értékrendű csoportokban. Valószínűleg, a példa kiterjed a társadalom többi rétegére is.

 

Azok az útkeresők, akik történelmi, vagy szakrális mintákat keresnek erre a helyzetre, megpróbálnak ismert vagy kevésbé ismert példákat felmutatni. De vigyázat, itt már nagyon vékony a jég.

 

 

Én azt gondolom, hogy ami most a Földön zajlik, nem a véletlen műve. De azt sem hirdetem, hogy minden determinált, azaz meg van írva a sorsa! Nem. A változásnak célja és értelme van. Ha ez így van, akkor e mögött létezik egy „magasabb intelligencia”, vagy mozgató, inspiráló erő, szándék. Nevezheted Istennek is, ha így jobban elfogadod és érted.

Én inkább egy mindent felülmúló szándéknak és folyamatnak érzem. (Bár ez is Isten.)

Akkor mi ez a cél és értelem?

Az, hogy az önmagát felismerő folyamat és szándék, - a saját teljes valóságának, egy eddigi, korlátozott állapotából tovább halad, a saját kevésbé korlátozott állapotába.

Valójában nem válsághelyzetben élünk, hanem lépés helyzetben. Természetesen az egyén szabad akarata sem sérül, így saját elhatározással szükséges ebben tudatosan részt venni. Ezt hívják felemelkedésnek.

Aki már hallott az információ elméletről, az találkozhatott azzal a teóriával, miszerint egy folyamat minden pillanatában benne van a teljes folyamat pillanatainak összessége, kezdve az elő pillanattól, a végeredményig.

Isten jelenléte így is megfogalmazható. Tehát az Elsődleges Teremtő minden szándéka és tapasztalata, benne él a folyamat teljes idő- és lehetőségkészletében.

Valójában Önmaga, így egyszerűen.

 

Ha találkozunk emelkedett pillanatokkal életünkben, ahol tetten érhető az isteni könyörületesség, szépség, feltétel nélküli szeretet, vagy ezek megnyilvánulása valamely cselekményben, - akkor ezekre a pillanatokra mondhatjuk, hogy Isteni. Az átlagember ugyan így fogalmaz, a saját életében tapasztalt áldott pillanatokra, csak Ő azt mondja, hogy ez mennyire emberi. Valójában ugyan arról beszélünk, csupán a spirituális látóképességünk szerint hívjuk ennek, vagy annak.

A jelen kor pillanataiban, a ránk erőltetett (politikai és erkölcsi-spirituális) válság megoldásaira is ilyen zsánerképeket és recepteket keresnek sokan. Mi az, ami emberi, ami képes felülemelkedni ezen a szinten? Mert nem magán a válságon tudunk felülemelkedni, hanem a válság (előre elkészített) szintjén!

Pár sorral előbb, említettem, hogy a folyamat önmaga már tartalmazza a felemelkedéshez szükséges kódokat is. (lásd információ elmélet)

Tehát létezik egy „kód”, ami mintát adhat a továbblépésre.

Sokan keresik, és sok „tuti guru buli vaker” kering a világhálón is. Egyre misztikusabb és titkosabb tételek, evangéliumok, médiumi tanácsok születnek.  Pedig, ha az információ elméletből indulok ki, akkor nincs benne semmi misztikus, semmi titkos, eldugott. Valószínűleg itt van az orrunk előtt!

Teljesen nyíltan, egyszerűen, közérthetően és tömegek által ismerten.

Látom, sokan nem erre vártatok. Inkább szeretnétek valami misztikus, szakrális mázzal bevont csodát keresni. Nem szükségszerű.

 

Van a Földön, egy kortalan intelligencia, mely felépíthetetlen épületeket épített, hegyeket és földalatti tereket hozott létre, képes volt irányítani a víz haladását a felszínen és a felszín alatt, képes volt mozogni a térben és időben, stb….

Ennek a kortalan, és szerintem kozmikus intelligenciának van nyelve is. Bár az eltelt több tízezer év során szerteszét ágazott, és kipróbálta más-más környezetben is, hogy miként képes kifejezni általa az eredeti célját, - azért még aránylag tisztán fennmaradt az egyik nyelvben ma is. Ez hívjuk magyar nyelvnek. Igen. De a nyelvünkhöz tartozik egy sajátos gondolkodás is! Amivel képesek vagyunk modellezni magát az Univerzumot megszervező és működtető elvet is.

Tehát talán ez az egyik legtisztább forrásunk, a szerkezetében rejlő lehetőségével. A magyar nyelv képes arra, hogy bármit leírjon, kifejezzen az Univerzumban. Mondom KÉPES!

Én azt gondolom, hogy a keresett KÓD is magyarul lett elhelyezve a rendszerben. Sőt azt is gondolom, hogy nem csupán nyelvtanilag vagyunk képesek egy ŐSMINTÁT, vagy KÓDot hordozni, hanem fizikailag is. Beleértve sajátos lelkiségünket, erkölcsiségünket, a FÉNY iránti elkötelezettségünket, az odaadásunkat és nagylelkiségünket.

A KÓD, az maga a magyar ember. Mindazzal, ami fenn leíródott.

Tehát egy emberi viselkedési minta, mint kultúra, mint erkölcs, mint reagálás a világra, stb. Mi vagyunk a KÓD!

A kódot, a rendszer sikeresen elterjesztette a világban. Nincs olyan nemzet, ország, ahol ne ismernék, vagy ne látták volna. A megvalósítás remek. Mert nem csupán a KÓD saját nyelvén rögzítették, hanem a világ leginkább használt nyelvében is, a nemzetközi kapcsolattartásban. Az angolban.

A statisztikák szerint 446 millió angol anyanyelvi beszélője van napjainkban. A Föld lakosságához képest az anyanyelvi beszélők száma százalékosan csökken, viszont a világ első számú másodikként használt nyelve az angol. Kb. 650 millióan beszélik jól első vagy második nyelvként, és 2-3 milliárd közé teszik azok számát, akik néhány szót értenek a nyelvből.

Tehát megállapítható, hogy a KÓD megfelelően el van terjesztve!

És most lássuk a kódot:

Ha úgy szeretnél bemutatkozni, hogy lehetőleg, a világ minél több részén értsék azt, aki vagy, - akkor hogy írod le magad?

HUNGARYAN  MAN                                                (bocs a hölgyektől)

Ha rövidített változatot használsz, a többi (indoeurópai) nyelvjárás miatt , akkor így:

HU    MAN

Ezt már mindenki érti.

És mit ért alatta?

EMBERI

 

Hát ez a kód! Mi vagyunk a kód!

Ha megoldást keresel a válságra, légy EMBERI, azaz MAGYAR!

Már csak a nem magyar anyanyelvűeknek kéne ezt is felismerniük, hogyha túl akarnak lépni a jelen kihívásain, legyenek EMBERIEK, azaz vegyenek példát az igaz magyarság mintájáról. A nemzet üdvtörténelméről, lelkiségéről, önfeláldozásáról, szabadság szeretetéről, a Fény iránti elkötelezett tiszteletéről és még élő tudásáról, bölcsességéről.

De erre nekik kell rájönniük. Mi nem mondhatjuk el nekik! A játék úgy nem érvényes.

Mi esetleg magunknak ismételgethetjük…

És persze folytatjuk tovább a közös játékot. Ez egy olyan számháború, amiben úgy állunk a többiek előtt, hogy mindenki lát minket. Mi csak álluk és mosolygunk. Ők még nem látják, hogy minket keresnek, de mi már tudjuk, hogy fel fognak ismerni. És csak állunk közöttük, és már pukkadozunk a belső nevetéstől, az izgatottságtól. Na vajon mikor esik le nekik?

Bár most a játék nem tűnik vidámnak, mert közben, ahogy rohangálnak mellettünk, ingünk, gatyánk leszaggatják rólunk. Sértegetnek bennünket mindenféle ocsmánysággal, - mert, hogy pont útban álluk a nagy rohangálásba. Néha belénk rúgnak, néha leköpnek, néha megvádolnak hamis és gyarló dolgokkal. És most már a cipőnk alatti földet is szeretnék eladni, kihúzni alólunk, egy jó üzlet reményében. De mi csak itt állunk, mint a kősziklák, és nem megyünk sehová.

Mert a játéknak még nincs vége! Még nem mehetünk.

Remélem, még azelőtt felismernek minket, mielőtt az Elsődleges Teremtő „lefújja” a meccset.

 

Kitartást kívánok mindenkinek a játék végéig!

Ne felejtsük el, ebben a játékban mi nem veszíthetünk, mert mi vagyunk a KÓD.

 

 

Nagy Gábor

Németbánya, 2015. február 05.